Devel Tokens

2024 végén látott napvilágot – Magyar Napló Kiadó gondozásában – Karádi Zsolt legújabb tanulmánykötete, „a mélyben él az ember-fájdalom”: Portrék, művek, mesterek. A könyv rendkívül gazdag anyagot ölel fel: a XIX–XX. századi magyar irodalom kiemelkedő szerzőire, műveire és stílusáramlataira összpontosít. Az előszó szerint a benne közölt tanulmányok egy része korábban különféle folyóiratokban jelent meg, illetve konferenciákon hangzott el: a szövegek mégis egységes képet rajzolnak az irodalomtörténész több évtizedes munkásságáról.

Munkáját a szerző jól átgondolt, megalapozott szerkesztői elv alapján négy nagy egységre osztotta. A befogadó számára olybá tűnhet, mintha az írások már első megjelenésükkor is tudatosan ciklusokra osztva születtek volna. A fejezetek dolgozatai egymást erősítve, kiegészítve is olvashatók. A Költők és írók egységben olyan témák jelennek meg, mint például Czóbel Minka szimbolizmusa, Ady Endre kultusza, Móricz Zsigmond és Nagy Endre legendás irodalmi kapcsolata.  A vizsgált alkotók között ezen túl Ratkó József, Szilágyi István, Pilinszky János, Juhász Ferenc és Nagy Gáspár is megtalálható.

      A második, A kölcsönös megértés című részben François Gachot munkásságára, és a francia-magyar kulturális érintkezések világára összpontosít. A Két haza között fejezet az identitás és a történelmi traumák irodalmi lenyomatait vizsgálja, kiemelve Trianon élményét Áprily Lajos költészetében. A mélyben élő emberfájdalom költője mellett Reményik Sándor és Dsida Jenő is kapott egy-egy mozaikot ebben a – magyarság- és identitásképünket felborzoló trauma irodalmi feldolgozásait felvillantó – fejezetben.  A negyedik, Kritikák és kritikusok szakasz Krúdy Gyula és Ady Endre színházi témájú írásain keresztül a magyar színikritika történetébe nyújt betekintést.  A szövegeken érezhető a szerzőnek a teátrumok világa iránti, nem titkolt vonzalma: erről a korábban publikált több száz, folyóiratban és napilapban megjelent beszámolói nyomán is tudhatunk.

    A kiadvány értéke abban látható, hogy az elemzések között fontos helyen szerepel a vármegyénkhez köthető szerzők (Czóbel Minka, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Ratkó József) műveinek analízise. A gyűjtemény érdeme, hogy a magyar irodalom nagy klasszikusai mellett kevésbé ismert, de jelentős alkotókra irányítja a figyelmet.

Mit emelhetne ki az olvasó ebből a – több tucat tanulmányt tartalmazó – kötetből?

    Talán olyan írásokat, amelyek a fentieken kívül irodalomtudományi szempontból is megérintették. Figyelmet érdemel Karádi Zsolt komplex megközelítése: Karádi nemcsak egyes műveket és alkotókat vizsgál, hanem választott témáját irodalmi–társadalmi kontextusokba ágyazva mutatja be. Visszatérő téma például a szimbolizmus és a szecesszió; e stílusirányzatokat a szerző Czóbel Minka életművén keresztül értelmezi. Czóbel Donna Juanna című "regényes költeménye" kapcsán érdekes megállapításokat olvashatunk arról, miként kapcsolódik nála a szüzesség és a halál tematikája a szimbolizmus filozófiájához. Az Ady Endréről szóló tanulmányok különösen fontosak, hiszen bennük nemcsak a költő kultusza, hanem az oeuvre művészettörténeti, filológiai háttere is megmutatkozik. A már említett színház- és kritikatörténeti fejezetek tovább gazdagítják a magyar irodalomtudományi diskurzust, miközben egyedi perspektívákat nyújtanak.

    Karádi Zsolt kötetének legnagyobb érdeme a magyar irodalom széleskörű bemutatása, főleg olyan szerzők esetében, akik méltatlanul szorultak a kánon peremére. A könyv jelentős módon hozzájárul a magyar irodalmi hagyaték újraértelmezéséhez, az irodalomkritikai beszédmódok frissítéséhez. „a mélyben él az ember-fájdalom” nemcsak irodalomtörténészek, hanem mindazok számára izgalmas olvasmány lehet, akik érdeklődnek a magyar irodalom története és filozófiai irányzatai iránt.

Karádi Zsolt: „a mélyében él az emberi-fájdalom”: Portrék, művek, mesterek. Tanulmányok a XIX-XX. századi magyar irodalomról, Magyar Napló, Budapest, 2024., 488. oldal

2024 végén látott napvilágot – Magyar Napló Kiadó gondozásában – Karádi Zsolt legújabb tanulmánykötete, „a mélyben él az ember-fájdalom”: Portrék, művek, mesterek. A könyv rendkívül gazdag anyagot ölel fel: a XIX–XX. századi magyar irodalom kiemelkedő szerzőire, műveire és stílusáramlataira összpontosít. Az előszó szerint a benne közölt tanulmányok egy része korábban különféle folyóiratokban jelent meg, illetve konferenciákon hangzott el: a szövegek mégis egységes képet rajzolnak az irodalomtörténész több évtizedes munkásságáról.

Munkáját a szerző jól átgondolt, megalapozott szerkesztői elv alapján négy nagy egységre osztotta. A befogadó számára olybá tűnhet, mintha az írások már első megjelenésükkor is tudatosan ciklusokra osztva születtek volna. A fejezetek dolgozatai egymást erősítve, kiegészítve is olvashatók. A Költők és írók egységben olyan témák jelennek meg, mint például Czóbel Minka szimbolizmusa, Ady Endre kultusza, Móricz Zsigmond és Nagy Endre legendás irodalmi kapcsolata.  A vizsgált alkotók között ezen túl Ratkó József, Szilágyi István, Pilinszky János, Juhász Ferenc és Nagy Gáspár is megtalálható.

      A második, A kölcsönös megértés című részben François Gachot munkásságára, és a francia-magyar kulturális érintkezések világára összpontosít. A Két haza között fejezet az identitás és a történelmi traumák irodalmi lenyomatait vizsgálja, kiemelve Trianon élményét Áprily Lajos költészetében. A mélyben élő emberfájdalom költője mellett Reményik Sándor és Dsida Jenő is kapott egy-egy mozaikot ebben a – magyarság- és identitásképünket felborzoló trauma irodalmi feldolgozásait felvillantó – fejezetben.  A negyedik, Kritikák és kritikusok szakasz Krúdy Gyula és Ady Endre színházi témájú írásain keresztül a magyar színikritika történetébe nyújt betekintést.  A szövegeken érezhető a szerzőnek a teátrumok világa iránti, nem titkolt vonzalma: erről a korábban publikált több száz, folyóiratban és napilapban megjelent beszámolói nyomán is tudhatunk.

    A kiadvány értéke abban látható, hogy az elemzések között fontos helyen szerepel a vármegyénkhez köthető szerzők (Czóbel Minka, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Ratkó József) műveinek analízise. A gyűjtemény érdeme, hogy a magyar irodalom nagy klasszikusai mellett kevésbé ismert, de jelentős alkotókra irányítja a figyelmet.

Mit emelhetne ki az olvasó ebből a – több tucat tanulmányt tartalmazó – kötetből?

    Talán olyan írásokat, amelyek a fentieken kívül irodalomtudományi szempontból is megérintették. Figyelmet érdemel Karádi Zsolt komplex megközelítése: Karádi nemcsak egyes műveket és alkotókat vizsgál, hanem választott témáját irodalmi–társadalmi kontextusokba ágyazva mutatja be. Visszatérő téma például a szimbolizmus és a szecesszió; e stílusirányzatokat a szerző Czóbel Minka életművén keresztül értelmezi. Czóbel Donna Juanna című "regényes költeménye" kapcsán érdekes megállapításokat olvashatunk arról, miként kapcsolódik nála a szüzesség és a halál tematikája a szimbolizmus filozófiájához. Az Ady Endréről szóló tanulmányok különösen fontosak, hiszen bennük nemcsak a költő kultusza, hanem az oeuvre művészettörténeti, filológiai háttere is megmutatkozik. A már említett színház- és kritikatörténeti fejezetek tovább gazdagítják a magyar irodalomtudományi diskurzust, miközben egyedi perspektívákat nyújtanak.

    Karádi Zsolt kötetének legnagyobb érdeme a magyar irodalom széleskörű bemutatása, főleg olyan szerzők esetében, akik méltatlanul szorultak a kánon peremére. A könyv jelentős módon hozzájárul a magyar irodalmi hagyaték újraértelmezéséhez, az irodalomkritikai beszédmódok frissítéséhez. „a mélyben él az ember-fájdalom” nemcsak irodalomtörténészek, hanem mindazok számára izgalmas olvasmány lehet, akik érdeklődnek a magyar irodalom története és filozófiai irányzatai iránt.

Karádi Zsolt: „a mélyében él az emberi-fájdalom”: Portrék, művek, mesterek. Tanulmányok a XIX-XX. századi magyar irodalomról, Magyar Napló, Budapest, 2024., 488. oldal

2024 végén látott napvilágot – Magyar Napló Kiadó gondozásában – Karádi Zsolt legújabb tanulmánykötete, „a mélyben él az ember-fájdalom”: Portrék, művek, mesterek. A könyv rendkívül gazdag anyagot ölel fel: a XIX–XX. századi magyar irodalom kiemelkedő szerzőire, műveire és stílusáramlataira összpontosít. Az előszó szerint a benne közölt tanulmányok egy része korábban különféle folyóiratokban jelent meg, illetve konferenciákon hangzott el: a szövegek mégis egységes képet rajzolnak az irodalomtörténész több évtizedes munkásságáról.

2024 végén látott napvilágot – Magyar Napló Kiadó gondozásában – Karádi Zsolt legújabb tanulmánykötete, „a mélyben él az ember-fájdalom”: Portrék, művek, mesterek. A könyv rendkívül gazdag anyagot ölel fel: a XIX–XX. századi magyar irodalom kiemelkedő szerzőire, műveire és stílusáramlataira összpontosít. Az előszó szerint a benne közölt tanulmányok egy része korábban különféle folyóiratokban jelent meg, illetve konferenciákon hangzott el: a szövegek mégis egységes képet rajzolnak az irodalomtörténész több évtizedes munkásságáról.