Devel Tokens

A Szovjetunióba hurcolt magyarok emléknapjához kapcsolódva november 24-én nyílt meg a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB), a Magyar Történelmi Társulat Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei tagozata és a Nyíregyházi Egyetem Történettudományi és Filozófia Intézetének közös kiállítása, amely a magyarországi internáló- és kényszermunkatáborok világát mutatja be. A megnyitót követően dr. habil. Bank Barbara történész tartott előadást a Nyíregyházi Egyetem hallgatóinak, valamint a térség középiskoláiból érkezett diákoknak.

A D épület Kerengőjében berendezett tablókiállításon dr. habil. Zsoldos Ildikó, a Történettudományi és Filozófia Intézet igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Hangsúlyozta: a tárlat a TFI tudomány ünnepi rendezvénysorozatának második, egyben záróprogramja. A megnyitó időpontja – mint mondta – tudatos választás volt, november 25-e ugyanis 2012 óta a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt magyarok emléknapja. Az intézetigazgató kiemelte: a kiállítás a szovjet mintára létrehozott hazai internáló- és kényszermunkatáborok rendszerét mutatja be. 1945-től előbb az internálás vált „rendszeresített” eszközzé, majd 1950-től a már nyíltan működtetett munkatáborok következtek. Mint fogalmazott: a diktatúra eszköztára kíméletlen volt, és sorsok százezreibe avatkozott bele, ezért is fontos, hogy a mai hallgatók szembesüljenek ezzel a múlttal.
A kiállítást dr. Szabó György rektor nyitotta meg. Kiemelte: a kiállításnak különös súlya van abban a korban, amikor a túlélők nagy része már nincs közöttünk. A történelmi emlékezet és a hiteles források azok, amelyek még képesek élővé tenni számunkra ezt a borzalmas időszakot – fogalmazott. Hangsúlyozta: a múlt bűneit nem lehet másokra hárítani. „Magyarok magyarok ellen” követték el mindezt, ezért a szembenézés morális kötelesség azért is, hogy ne ismétlődhessen meg soha többé.
A megnyitót követően dr. habil. Bank Barbara – a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja és a korszak egyik legjelentősebb kutatója – megosztotta gondolatait a kiállítás létrejöttéről. Mint mondta, rendkívül nehéz volt vizuális anyagot találni ehhez a korszakhoz. „A diktatúra sajátja, hogy nem kell ahhoz semmiféle dokumentum, hogy egy embert az elfogásától egészen a kényszermunkára viteléig, vagy a haláláig el lehessen tüntetni. Sok esetben a családok évtizedekkel később tudták meg, hogy mi történt az eltűnt hozzátartozójukkal” – emlékeztetett.
A megnyitót követően Hegedüsné Stevanyik Anita moderálásával dr. habil. Bank Barbara tartott előadást. A kutató a korszak jogi és intézményi hátterének feltárása során arra is rámutatott, hogy 1945 után olyan rendszer épült ki Magyarországon, amelyben a büntetés, az internálás és a rendőri kényszerintézkedés határai teljesen elmosódtak.
A korszakot jellemezve így fogalmazott: „1945 után ne keressünk normalitást és logikát sem a jogban, sem az állam működésében.” Hangsúlyozta: a szovjet megszállás érdekszférájába került országokban – így Magyarországon is – teljesen új politikai időszámítás kezdődött. A törvények léteztek, de nem működtek; a jogszabályokat felülírta a politikai rendőrség akarata. A kutató példákkal is érzékeltette, hogyan vált az internálás eszközzé: volt, akit a börtönből szabadulás helyett az ÁVH „visszakísért” a kistarcsai internálótáborba, és ott töltötte le ugyanazt az időt, amelyet papíron már letöltött büntetésként. Másokról csupán egy „véghatározat” maradt fenn – névvel, de időtartam és helyszín nélkül.
A Magyar Gulág: Táborvilág Magyarországon, 1945–1953 című kiállítás november 26-ig látogatható a Nyíregyházi Egyetem D épületének Kerengőjében.

fotó: Váczy Norbert

A Szovjetunióba hurcolt magyarok emléknapjához kapcsolódva november 24-én nyílt meg a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB), a Magyar Történelmi Társulat Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei tagozata és a Nyíregyházi Egyetem Történettudományi és Filozófia Intézetének közös kiállítása, amely a magyarországi internáló- és kényszermunkatáborok világát mutatja be. A megnyitót követően dr. habil. Bank Barbara történész tartott előadást a Nyíregyházi Egyetem hallgatóinak, valamint a térség középiskoláiból érkezett diákoknak.

A D épület Kerengőjében berendezett tablókiállításon dr. habil. Zsoldos Ildikó, a Történettudományi és Filozófia Intézet igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Hangsúlyozta: a tárlat a TFI tudomány ünnepi rendezvénysorozatának második, egyben záróprogramja. A megnyitó időpontja – mint mondta – tudatos választás volt, november 25-e ugyanis 2012 óta a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt magyarok emléknapja. Az intézetigazgató kiemelte: a kiállítás a szovjet mintára létrehozott hazai internáló- és kényszermunkatáborok rendszerét mutatja be. 1945-től előbb az internálás vált „rendszeresített” eszközzé, majd 1950-től a már nyíltan működtetett munkatáborok következtek. Mint fogalmazott: a diktatúra eszköztára kíméletlen volt, és sorsok százezreibe avatkozott bele, ezért is fontos, hogy a mai hallgatók szembesüljenek ezzel a múlttal.
A kiállítást dr. Szabó György rektor nyitotta meg. Kiemelte: a kiállításnak különös súlya van abban a korban, amikor a túlélők nagy része már nincs közöttünk. A történelmi emlékezet és a hiteles források azok, amelyek még képesek élővé tenni számunkra ezt a borzalmas időszakot – fogalmazott. Hangsúlyozta: a múlt bűneit nem lehet másokra hárítani. „Magyarok magyarok ellen” követték el mindezt, ezért a szembenézés morális kötelesség azért is, hogy ne ismétlődhessen meg soha többé.
A megnyitót követően dr. habil. Bank Barbara – a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja és a korszak egyik legjelentősebb kutatója – megosztotta gondolatait a kiállítás létrejöttéről. Mint mondta, rendkívül nehéz volt vizuális anyagot találni ehhez a korszakhoz. „A diktatúra sajátja, hogy nem kell ahhoz semmiféle dokumentum, hogy egy embert az elfogásától egészen a kényszermunkára viteléig, vagy a haláláig el lehessen tüntetni. Sok esetben a családok évtizedekkel később tudták meg, hogy mi történt az eltűnt hozzátartozójukkal” – emlékeztetett.
A megnyitót követően Hegedüsné Stevanyik Anita moderálásával dr. habil. Bank Barbara tartott előadást. A kutató a korszak jogi és intézményi hátterének feltárása során arra is rámutatott, hogy 1945 után olyan rendszer épült ki Magyarországon, amelyben a büntetés, az internálás és a rendőri kényszerintézkedés határai teljesen elmosódtak.
A korszakot jellemezve így fogalmazott: „1945 után ne keressünk normalitást és logikát sem a jogban, sem az állam működésében.” Hangsúlyozta: a szovjet megszállás érdekszférájába került országokban – így Magyarországon is – teljesen új politikai időszámítás kezdődött. A törvények léteztek, de nem működtek; a jogszabályokat felülírta a politikai rendőrség akarata. A kutató példákkal is érzékeltette, hogyan vált az internálás eszközzé: volt, akit a börtönből szabadulás helyett az ÁVH „visszakísért” a kistarcsai internálótáborba, és ott töltötte le ugyanazt az időt, amelyet papíron már letöltött büntetésként. Másokról csupán egy „véghatározat” maradt fenn – névvel, de időtartam és helyszín nélkül.
A Magyar Gulág: Táborvilág Magyarországon, 1945–1953 című kiállítás november 26-ig látogatható a Nyíregyházi Egyetem D épületének Kerengőjében.

fotó: Váczy Norbert