Decemberben, a Felsőoktatási és Ifjúsági Díjátadó Gála keretében vette át kinevezését a szeptember 1-jétől főiskolai tanárrá előléptetett Dr. habil. Gulyás László Szabolcs, a Nyíregyházi Egyetem Történettudományi és Filozófia Intézetének oktatója. A kinevezés egy több mint két évtizede következetesen épített tudományos pálya újabb állomása. Az előléptetett oktatókat az egyetem rektora az intézmény március 15-i ünnepsége keretében külön is köszöntötte. 

„Nem készültem történésznek” - mondja ma már mosolyogva a középkor kutatója, akinek szakmai útja korántsem volt magától értetődő. Gimnázium után négy év kihagyás következett, katonaság, gyári munka, majd egy váratlan felismerés. „Rájöttem, hogy a tanulás igazából jól megy nekem.” A történelem szakot nem karrierépítési szándékkal választotta. „Huszonkét évesen azért iratkoztam be az egyetemre, mert úgy gondoltam, ez a szak adja a legszélesebb körű általános műveltséget.” Tanulmányait maga finanszírozta, így biztos volt benne, hogy csak olyan pályát választ, amely valóban érdekli.

Hallgatóként hamar kitűnt, 2003-ban második lett a veszprémi OTDK-n. A doktori fokozatig azonban kacifántos út vezetett - volt év, amikor a nyelvvizsga hiánya miatt nem léphetett tovább, ebben az időszakban egy bábszínházban dolgozott. A fordulópontot a PhD-képzés hozta. „Nagyon fontos volt a karrierem szempontjából az, hogy a doktorit három év alatt sikerült megvédenem, ami ritka. Az abszolutórium megszerzése után egy hónapon belül védtem, ez önmagában sikernek számít.”

Ezt követte egy OTKA-posztdoktori pályázat elnyerése, amely biztosította számára a kutatás folytonosságát. „Ez nagyon jól sikerült, és a pályázat még le sem járt, amikor megkerestek Nyíregyházáról, amiért nagyon hálás vagyok.” Az akkori Nyíregyházi Főiskola adott lehetőséget arra, hogy a pályán maradjon.

Tizenöt éve dolgozik az egyetemen, és eredményei cáfolják azt a vélekedést, hogy csak a nagy intézményekből lehet országos sikereket elérni. Nyíregyházáról két alkalommal is elnyerte az  MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat, négy monográfia és számos tanulmány szerzője. 

„A szakmai áttörést a PhD-cím megszerzése előtt, a Századok című folyóiratban megjelent tanulmányom hozta meg, amely arról szólt, hogy a középkori személyneveket hogyan lehet felhasználni a társadalomtörténeti vizsgálatokra. A munka máig hivatkozási alap, és ezt több sikeres tanulmány követte. Hozzáteszem, az ember sokszor nehezen találja meg a saját hangját. Rengeteg gondolkodás és belső vívódás után sikerült rátalálnom arra a területre, amely igazán közel áll hozzám.”

Másik jelentős szakmai mérföldkő volt számára a 2014-ben megjelent máramarosi városfejlődésről írt könyve. „ Ez volt az első monográfiám, amit szinte titokban írtam, hiszen senki sem tudott róla, csak amikor már megjelent Kolozsváron.”

Munkásságának, kutatói pályájának középpontjában a mezővárosi fejlődés, a jobbágyság és a településtörténet áll. 2024-ben habilitált, azóta pedig megszaporodtak a szakmai megkeresések. 

Bár pályája elején elsősorban kutatni szeretett volna, ma már nagyon is hivatásának érzi a tanítást. A nyíregyházi képzés családias légkörét külön értéknek tartja. „Számomra fontos, a bizalom, az, hogy kollégákként tekintsek a hallgatókra és ne tekintélyelvű módszerekkel  próbáljam tanítani őket.” Óráin kívül például heti rendszerességgel tart középkori latin iratolvasást, mert - mint mondja - gyakorlat nélkül nem lehet a gyakran nehéz szövegezésű és nehezen olvasható okleveleket megfelelően értelmezni.

Tanácsa a fiatal kutatóknak egyszerű és lényegretörő: „Minél többet dolgozzanak, olvassanak, járjanak konferenciákra és publikáljanak, hiszen ezekre éppen a pályakezdő időszakban van a legtöbb lehetőség. Nem érdemes folyamatosan azon aggódni, hogy mi lesz a jövőben, mert ez elvonja az energiát az érdemi munkától. Ha valaki kitartóan és jól teljesít, előbb-utóbb megnyílnak a szakmai lehetőségek.” Az ő pályája is ezt igazolja. Következő célja az akadémiai doktori cím megszerzése.

📷: Váczy Norbert

Decemberben, a Felsőoktatási és Ifjúsági Díjátadó Gála keretében vette át kinevezését a szeptember 1-jétől főiskolai tanárrá előléptetett Dr. habil. Gulyás László Szabolcs, a Nyíregyházi Egyetem Történettudományi és Filozófia Intézetének oktatója. A kinevezés egy több mint két évtizede következetesen épített tudományos pálya újabb állomása. Az előléptetett oktatókat az egyetem rektora az intézmény március 15-i ünnepsége keretében külön is köszöntötte. 

„Nem készültem történésznek” - mondja ma már mosolyogva a középkor kutatója, akinek szakmai útja korántsem volt magától értetődő. Gimnázium után négy év kihagyás következett, katonaság, gyári munka, majd egy váratlan felismerés. „Rájöttem, hogy a tanulás igazából jól megy nekem.” A történelem szakot nem karrierépítési szándékkal választotta. „Huszonkét évesen azért iratkoztam be az egyetemre, mert úgy gondoltam, ez a szak adja a legszélesebb körű általános műveltséget.” Tanulmányait maga finanszírozta, így biztos volt benne, hogy csak olyan pályát választ, amely valóban érdekli.

Hallgatóként hamar kitűnt, 2003-ban második lett a veszprémi OTDK-n. A doktori fokozatig azonban kacifántos út vezetett - volt év, amikor a nyelvvizsga hiánya miatt nem léphetett tovább, ebben az időszakban egy bábszínházban dolgozott. A fordulópontot a PhD-képzés hozta. „Nagyon fontos volt a karrierem szempontjából az, hogy a doktorit három év alatt sikerült megvédenem, ami ritka. Az abszolutórium megszerzése után egy hónapon belül védtem, ez önmagában sikernek számít.”

Ezt követte egy OTKA-posztdoktori pályázat elnyerése, amely biztosította számára a kutatás folytonosságát. „Ez nagyon jól sikerült, és a pályázat még le sem járt, amikor megkerestek Nyíregyházáról, amiért nagyon hálás vagyok.” Az akkori Nyíregyházi Főiskola adott lehetőséget arra, hogy a pályán maradjon.

Tizenöt éve dolgozik az egyetemen, és eredményei cáfolják azt a vélekedést, hogy csak a nagy intézményekből lehet országos sikereket elérni. Nyíregyházáról két alkalommal is elnyerte az  MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat, négy monográfia és számos tanulmány szerzője. 

„A szakmai áttörést a PhD-cím megszerzése előtt, a Századok című folyóiratban megjelent tanulmányom hozta meg, amely arról szólt, hogy a középkori személyneveket hogyan lehet felhasználni a társadalomtörténeti vizsgálatokra. A munka máig hivatkozási alap, és ezt több sikeres tanulmány követte. Hozzáteszem, az ember sokszor nehezen találja meg a saját hangját. Rengeteg gondolkodás és belső vívódás után sikerült rátalálnom arra a területre, amely igazán közel áll hozzám.”

Másik jelentős szakmai mérföldkő volt számára a 2014-ben megjelent máramarosi városfejlődésről írt könyve. „ Ez volt az első monográfiám, amit szinte titokban írtam, hiszen senki sem tudott róla, csak amikor már megjelent Kolozsváron.”

Munkásságának, kutatói pályájának középpontjában a mezővárosi fejlődés, a jobbágyság és a településtörténet áll. 2024-ben habilitált, azóta pedig megszaporodtak a szakmai megkeresések. 

Bár pályája elején elsősorban kutatni szeretett volna, ma már nagyon is hivatásának érzi a tanítást. A nyíregyházi képzés családias légkörét külön értéknek tartja. „Számomra fontos, a bizalom, az, hogy kollégákként tekintsek a hallgatókra és ne tekintélyelvű módszerekkel  próbáljam tanítani őket.” Óráin kívül például heti rendszerességgel tart középkori latin iratolvasást, mert - mint mondja - gyakorlat nélkül nem lehet a gyakran nehéz szövegezésű és nehezen olvasható okleveleket megfelelően értelmezni.

Tanácsa a fiatal kutatóknak egyszerű és lényegretörő: „Minél többet dolgozzanak, olvassanak, járjanak konferenciákra és publikáljanak, hiszen ezekre éppen a pályakezdő időszakban van a legtöbb lehetőség. Nem érdemes folyamatosan azon aggódni, hogy mi lesz a jövőben, mert ez elvonja az energiát az érdemi munkától. Ha valaki kitartóan és jól teljesít, előbb-utóbb megnyílnak a szakmai lehetőségek.” Az ő pályája is ezt igazolja. Következő célja az akadémiai doktori cím megszerzése.

📷: Váczy Norbert