2026. március 15. és 20. között iskolánk, a Nyíregyházi Egyetem Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 9. évfolyamos diákjai (Harcsa Leila Kitti, Irinyi Gréta Katalin, Kiss Petra Mariann, Kiss Virág, Kállai Lotti, Márton Maja) és tanárai (Dr. Komáromi István igazgató úr, Jeneiné Novák Erzsébet, Molnár Ildikó) egy felejthetetlen nemzetközi mobilitási programon vettek részt Erdélyben és Moldvában.

Ünnepi indulás és történelmi emlékezet

Utazásunk szimbolikus napon, március 15-én vette kezdetét. Hat kilencedikes diáklányunk – akik mindannyian aktív tagjai az iskolai diákönkormányzatnak (DÖK) – nyugodt, érdeklődő és lelkes csapattá kovácsolódott az út során. Utazás közbeni első megállónk Zilahon (Zalau) történt, ahol Ady emlékeket ismerhettünk meg. Második jelentős állomásunk Kolozsvár (Cluj Napoca) volt, ahol felemelő érzés volt együtt ünnepelni a helyi magyarokkal, megtekintve a magyar történelmi emlékhelyeket. Kegyeletünk jeléül koszorút helyeztünk el a Mátyás-szoborcsoportnál és Hunyadi Mátyás szülőházánál is.

Az út során érintettük a Segesvár (Sighisoara) melletti Fehéregyházát (Albesti) is, Petőfi Sándor feltételezett nyughelyét. Itt egy különleges, szívhez szóló pillanatnak lehettünk tanúi: a koszorúzást követően Kiss Petra Mariann 9.b osztályos tanulónk klarinéton szólaltatta meg a Kossuth-nótát, melynek dallamai mélyen megérintették a jelenlévőket.

Határtalan szeretet és vendéglátás Baróton

Programunk központi helyszíne Barót (Baraolt) és a partnerintézményünk, a Baróti Szabó Dávid Technológiai Líceum volt. Nem mehetünk el szó nélkül amellett a rendkívüli, szinte családias szeretet mellett, amellyel a baróti igazgató úr (Derzsi-Ráduly Kázmér), a tanár kollégák (Bekő Szende, Egyed Emőke) és a diákok fogadtak bennünket.

A látogatás elsődleges célja a hazai, az erdélyi és a moldvai csángó magyar diákok közötti együttműködés szorosabbra fűzése és a diákönkormányzatok munkájának összehangolása volt. A szakmai konzultációk során diákjaink nagyszerűen megtalálták a közös hangot az erdélyi fiatalokkal. A baróti DÖK-ös diákok rendkívül ötletes, változatos és – a mi lányaink életkori sajátosságaihoz tökéletesen igazodó – közösségi programokkal lepték meg csoportunkat, így a szakmai munka mellett valódi barátságok is szövődtek.

Szakmai és baráti kapcsolatok Csíkszeredában

A mobilitás egyik kiemelt állomása a Csíkszeredai Csángó Kollégium volt. Itt az intézmény igazgatónője Ferencz Gabriella fogadott minket nagy szeretettel, és személyesen vezetett körbe az épületben. A látogatás szakmai részében mind a kollégium lakói, mind a mi tanulóink bemutatták saját diákönkormányzataik működését, felépítését és legfontosabb programjaikat.

A vendéglátók egy fantasztikus népzenei előadással is kedveskedtek nekünk, ami megalapozta a jó hangulatot a délután további részére. Az előadást követően a diákoknak lehetőségük nyílt a fesztelenebb, kötetlen ismerkedésre is. Örömmel tapasztaltuk, hogy a fiatalok milyen természetességgel hidalják át a távolságokat: azonnal élni kezdtek a modern online platformok (Facebook, Instagram, TikTok) adta lehetőségekkel, hogy a jövőben is tartsák egymással a kapcsolatot.

Betekintés a moldvai csángók mindennapjaiba

Gyimesbükk határában koszorúztunk, tisztelegve azok előtt, akik a múltban ezen a vidéken éltek, harcoltak és őrizték a határt. Ezután átléptük a Kárpátok vonulatát és eljutottunk Bákóba (Bacau), ahol a Magyar Házban (Moldvai Csángómagyarok Szövetsége) fogadták nagy szeretettel kis küldöttségünket. Itt bepillantást engedtek nekünk abba a nagyszabású szervező és irányító munkába, amely lehetővé teszi a magyar iskolák mindennapi működését.

Luizikalagorban (Luizi-Călugăra) a helyi kis magyar iskolában tanúi lehettünk annak a lelkiismeretes munkának, amellyel a pedagógusok a magyar nyelvet tanítják a legkisebbeknek. Megható volt látni, milyen lelkesedéssel foglalkoznak a gyermekekkel, és hogyan őrzik féltve szokásaikat, hagyományaikat.

Búcsú Erdélytől

A hazafelé vezető úton, március 20-án Erdély további kincseivel ismerkedtünk:

Székelyudvarhelyen áthaladva Farkaslakán leróttuk kegyeletünket Tamási Áron szülőházánál és sírjánál, ahol szintén koszorút helyeztünk el. Rövid sétát tettünk a korondi népművészeti vásárban, majd a szovátai Medve-tó partján búcsúztunk el a tájtól.

Összegzés

Ez a hat nap nemcsak Erdély és Moldva értékeinek megismeréséről szólt, hanem a nemzeti összetartozás mély megéléséről is. Diákjaink olyan élményekkel, szakmai tapasztalatokkal és barátságokkal tértek haza, amelyek hosszú távon meghatározzák majd iskolai közösségi munkájukat.

Nyíregyháza, 2026. március 23.

2026. március 15. és 20. között iskolánk, a Nyíregyházi Egyetem Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 9. évfolyamos diákjai (Harcsa Leila Kitti, Irinyi Gréta Katalin, Kiss Petra Mariann, Kiss Virág, Kállai Lotti, Márton Maja) és tanárai (Dr. Komáromi István igazgató úr, Jeneiné Novák Erzsébet, Molnár Ildikó) egy felejthetetlen nemzetközi mobilitási programon vettek részt Erdélyben és Moldvában.

Ünnepi indulás és történelmi emlékezet

Utazásunk szimbolikus napon, március 15-én vette kezdetét. Hat kilencedikes diáklányunk – akik mindannyian aktív tagjai az iskolai diákönkormányzatnak (DÖK) – nyugodt, érdeklődő és lelkes csapattá kovácsolódott az út során. Utazás közbeni első megállónk Zilahon (Zalau) történt, ahol Ady emlékeket ismerhettünk meg. Második jelentős állomásunk Kolozsvár (Cluj Napoca) volt, ahol felemelő érzés volt együtt ünnepelni a helyi magyarokkal, megtekintve a magyar történelmi emlékhelyeket. Kegyeletünk jeléül koszorút helyeztünk el a Mátyás-szoborcsoportnál és Hunyadi Mátyás szülőházánál is.

Az út során érintettük a Segesvár (Sighisoara) melletti Fehéregyházát (Albesti) is, Petőfi Sándor feltételezett nyughelyét. Itt egy különleges, szívhez szóló pillanatnak lehettünk tanúi: a koszorúzást követően Kiss Petra Mariann 9.b osztályos tanulónk klarinéton szólaltatta meg a Kossuth-nótát, melynek dallamai mélyen megérintették a jelenlévőket.

Határtalan szeretet és vendéglátás Baróton

Programunk központi helyszíne Barót (Baraolt) és a partnerintézményünk, a Baróti Szabó Dávid Technológiai Líceum volt. Nem mehetünk el szó nélkül amellett a rendkívüli, szinte családias szeretet mellett, amellyel a baróti igazgató úr (Derzsi-Ráduly Kázmér), a tanár kollégák (Bekő Szende, Egyed Emőke) és a diákok fogadtak bennünket.

A látogatás elsődleges célja a hazai, az erdélyi és a moldvai csángó magyar diákok közötti együttműködés szorosabbra fűzése és a diákönkormányzatok munkájának összehangolása volt. A szakmai konzultációk során diákjaink nagyszerűen megtalálták a közös hangot az erdélyi fiatalokkal. A baróti DÖK-ös diákok rendkívül ötletes, változatos és – a mi lányaink életkori sajátosságaihoz tökéletesen igazodó – közösségi programokkal lepték meg csoportunkat, így a szakmai munka mellett valódi barátságok is szövődtek.

Szakmai és baráti kapcsolatok Csíkszeredában

A mobilitás egyik kiemelt állomása a Csíkszeredai Csángó Kollégium volt. Itt az intézmény igazgatónője Ferencz Gabriella fogadott minket nagy szeretettel, és személyesen vezetett körbe az épületben. A látogatás szakmai részében mind a kollégium lakói, mind a mi tanulóink bemutatták saját diákönkormányzataik működését, felépítését és legfontosabb programjaikat.

A vendéglátók egy fantasztikus népzenei előadással is kedveskedtek nekünk, ami megalapozta a jó hangulatot a délután további részére. Az előadást követően a diákoknak lehetőségük nyílt a fesztelenebb, kötetlen ismerkedésre is. Örömmel tapasztaltuk, hogy a fiatalok milyen természetességgel hidalják át a távolságokat: azonnal élni kezdtek a modern online platformok (Facebook, Instagram, TikTok) adta lehetőségekkel, hogy a jövőben is tartsák egymással a kapcsolatot.

Betekintés a moldvai csángók mindennapjaiba

Gyimesbükk határában koszorúztunk, tisztelegve azok előtt, akik a múltban ezen a vidéken éltek, harcoltak és őrizték a határt. Ezután átléptük a Kárpátok vonulatát és eljutottunk Bákóba (Bacau), ahol a Magyar Házban (Moldvai Csángómagyarok Szövetsége) fogadták nagy szeretettel kis küldöttségünket. Itt bepillantást engedtek nekünk abba a nagyszabású szervező és irányító munkába, amely lehetővé teszi a magyar iskolák mindennapi működését.

Luizikalagorban (Luizi-Călugăra) a helyi kis magyar iskolában tanúi lehettünk annak a lelkiismeretes munkának, amellyel a pedagógusok a magyar nyelvet tanítják a legkisebbeknek. Megható volt látni, milyen lelkesedéssel foglalkoznak a gyermekekkel, és hogyan őrzik féltve szokásaikat, hagyományaikat.

Búcsú Erdélytől

A hazafelé vezető úton, március 20-án Erdély további kincseivel ismerkedtünk:

Székelyudvarhelyen áthaladva Farkaslakán leróttuk kegyeletünket Tamási Áron szülőházánál és sírjánál, ahol szintén koszorút helyeztünk el. Rövid sétát tettünk a korondi népművészeti vásárban, majd a szovátai Medve-tó partján búcsúztunk el a tájtól.

Összegzés

Ez a hat nap nemcsak Erdély és Moldva értékeinek megismeréséről szólt, hanem a nemzeti összetartozás mély megéléséről is. Diákjaink olyan élményekkel, szakmai tapasztalatokkal és barátságokkal tértek haza, amelyek hosszú távon meghatározzák majd iskolai közösségi munkájukat.

Nyíregyháza, 2026. március 23.