A kórházban az operációim elõtt mindig kitették az ágy végébe a táblát: "Nem ehet, nem ihat!" Állítólag azért, mert altatás alatt a gyomorból feljöhet valami, ami fulladást okozhat. Szerintem ez egy ostoba orvosi elõítélet, ami a régi altatógázos operációk idejébõl maradt fenn. Kérem, válaszoljanak, igazam van-e? - kérdi egy olvasó
A kérdezõnek nincs igaza, a mûtét elõtti koplalás nagyon fontos kockázatcsökkentõ tényezõ. Ebbõl a szempontból ugyanis kissé szerencsétlen a testünk felépítése: a nyelõcsõ és a gége egyaránt a szájüreg alatt elhelyezkedõ garatból nyílik. A gégén keresztül áramlik az orron vagy szájon át beszippantott levegõ a légcsõbe, majd a hörgõkbe és a tüdõbe, a nyelõcsõ pedig az ételt-italt vezeti le a gyomorba.

Normál körülmények között nyeléskor a gégefedõnek (epiglottis) nevezett képlet lezárja a légutakat, sapkaként borul a gége bemenetére, így megakadályozza a szilárd és folyékony anyagok bejutását. Hányás közben ugyanez történik: a gégefedõ elzárja a gyomorból a szájüregbe kerülõ anyagok útját a légutak felé.

Mûtéti altatás esetén azonban más a helyzet. Ilyenkor az alkalmazott altatók, izomlazítók hatására a máskor normális reflexek kikapcsolnak, a gégefedõ nem védi a légutakat. A gyógyszereknek lehet hányást elõidézõ mellékhatása és hasi mûtétek esetén a hasi szervek megérintése is hányást idézhet elõ. A légutakba lletve a tüdõbe kerülõ hányadék súlyos gyulladásos folyamatot indíthat el, a legrosszabb esetben pedig fulladásos halálhoz vezethet.

Az esetleges hányás következményeinek kivédésére minden altatott beteg légcsövébe szájon át mûanyag csövet helyeznek, amelyen keresztül kényelmesen kap levegõt, és szükség esetén a lélegeztetés is megvalósítható segítségével. Ezt a csövet egy kívülrõl felfújható mandzsetta veszi körül, ami felfújva kitölti a légcsõ teljes keresztmetszetét, megakadályozza, hogy a csõ elmozduljon a légcsõben, valamint azt is, hogy a csõ mellett bármi bejusson a tüdõbe. Így a beteg még akkor is biztonságban van, ha nem elkerülhetõ a hányás.

Azonban ha belegondolunk, a hányás mindenképpen kerülendõ, még akkor is, ha a fulladás lehetõségét sikerül kiküszöbölni. A beteg egy adott pózban – a leggyakrabban hanyatt – fekszik a mûtõasztalon, amennyiben a szájürege (és ne legyenek illúzióink: az orrürege is) megtelik hányadékkal, nagyon nehéz megszabadítani õt ettõl, hiszen még csak oldalra sem lehet fordítani. Szívóberendezés ugyan van az altatóorvos mûszerei között, azonban a darabos táplálékot lehetetlen szívóval eltávolítani.

Arról nem is beszélve, ha az operáció az arc területén vagy épp a szájban történik: ilyenkor hányás esetén oda a sterilitás, a mûtét kivitelezése megnehezül vagy lehetetlenné válik.

A gyomorból nem valamiféle titokzatos anyag jön fel ilyenkor, hanem az, amit a beteg megevett, megivott – természetesen részben vagy teljesen emésztett formában. Altatógázokat pedig mind a mai napig használunk; az éter és a kloroform mára kiment a divatból, korszerûtlenné vált, azonban számos egyéb gáznemû anyag segíti a betegek mûtét alatti nyugalmát és biztonságát.
_{National Geographic}

A kórházban az operációim elõtt mindig kitették az ágy végébe a táblát: "Nem ehet, nem ihat!" Állítólag azért, mert altatás alatt a gyomorból feljöhet valami, ami fulladást okozhat. Szerintem ez egy ostoba orvosi elõítélet, ami a régi altatógázos operációk idejébõl maradt fenn. Kérem, válaszoljanak, igazam van-e? - kérdi egy olvasó
A kérdezõnek nincs igaza, a mûtét elõtti koplalás nagyon fontos kockázatcsökkentõ tényezõ. Ebbõl a szempontból ugyanis kissé szerencsétlen a testünk felépítése: a nyelõcsõ és a gége egyaránt a szájüreg alatt elhelyezkedõ garatból nyílik. A gégén keresztül áramlik az orron vagy szájon át beszippantott levegõ a légcsõbe, majd a hörgõkbe és a tüdõbe, a nyelõcsõ pedig az ételt-italt vezeti le a gyomorba.

Normál körülmények között nyeléskor a gégefedõnek (epiglottis) nevezett képlet lezárja a légutakat, sapkaként borul a gége bemenetére, így megakadályozza a szilárd és folyékony anyagok bejutását. Hányás közben ugyanez történik: a gégefedõ elzárja a gyomorból a szájüregbe kerülõ anyagok útját a légutak felé.

Mûtéti altatás esetén azonban más a helyzet. Ilyenkor az alkalmazott altatók, izomlazítók hatására a máskor normális reflexek kikapcsolnak, a gégefedõ nem védi a légutakat. A gyógyszereknek lehet hányást elõidézõ mellékhatása és hasi mûtétek esetén a hasi szervek megérintése is hányást idézhet elõ. A légutakba lletve a tüdõbe kerülõ hányadék súlyos gyulladásos folyamatot indíthat el, a legrosszabb esetben pedig fulladásos halálhoz vezethet.

Az esetleges hányás következményeinek kivédésére minden altatott beteg légcsövébe szájon át mûanyag csövet helyeznek, amelyen keresztül kényelmesen kap levegõt, és szükség esetén a lélegeztetés is megvalósítható segítségével. Ezt a csövet egy kívülrõl felfújható mandzsetta veszi körül, ami felfújva kitölti a légcsõ teljes keresztmetszetét, megakadályozza, hogy a csõ elmozduljon a légcsõben, valamint azt is, hogy a csõ mellett bármi bejusson a tüdõbe. Így a beteg még akkor is biztonságban van, ha nem elkerülhetõ a hányás.

Azonban ha belegondolunk, a hányás mindenképpen kerülendõ, még akkor is, ha a fulladás lehetõségét sikerül kiküszöbölni. A beteg egy adott pózban – a leggyakrabban hanyatt – fekszik a mûtõasztalon, amennyiben a szájürege (és ne legyenek illúzióink: az orrürege is) megtelik hányadékkal, nagyon nehéz megszabadítani õt ettõl, hiszen még csak oldalra sem lehet fordítani. Szívóberendezés ugyan van az altatóorvos mûszerei között, azonban a darabos táplálékot lehetetlen szívóval eltávolítani.

Arról nem is beszélve, ha az operáció az arc területén vagy épp a szájban történik: ilyenkor hányás esetén oda a sterilitás, a mûtét kivitelezése megnehezül vagy lehetetlenné válik.

A gyomorból nem valamiféle titokzatos anyag jön fel ilyenkor, hanem az, amit a beteg megevett, megivott – természetesen részben vagy teljesen emésztett formában. Altatógázokat pedig mind a mai napig használunk; az éter és a kloroform mára kiment a divatból, korszerûtlenné vált, azonban számos egyéb gáznemû anyag segíti a betegek mûtét alatti nyugalmát és biztonságát.
_{National Geographic}

A kórházban az operációim elõtt mindig kitették az ágy végébe a táblát: "Nem ehet, nem ihat!" Állítólag azért, mert altatás alatt a gyomorból feljöhet valami, ami fulladást okozhat. Szerintem ez egy ostoba orvosi elõítélet, ami a régi altatógázos operációk idejébõl maradt fenn. Kérem, válaszoljanak, igazam van-e? - kérdi egy olvasó

A kórházban az operációim elõtt mindig kitették az ágy végébe a táblát: "Nem ehet, nem ihat!" Állítólag azért, mert altatás alatt a gyomorból feljöhet valami, ami fulladást okozhat. Szerintem ez egy ostoba orvosi elõítélet, ami a régi altatógázos operációk idejébõl maradt fenn. Kérem, válaszoljanak, igazam van-e? - kérdi egy olvasó