Születése napján, május 14-én szakmai konferencia keretében köszöntötték a 90. éves Frisnyák Sándor professzort a Nyíregyházi Egyetem nagyelőadójában, volt munkatársai, az intézmény vezetése, a földrajztudomány és szakmai intézmények hazai szakemberei. A népes közönség előtt rendezett ünnepségen a tisztelgő és gratuláló gondolatokat tudományos előadások követték, a program végén bemutatták az ünnepelt tiszteletére megjelent TÁJ, TÁRSADALOM, KULTÚRA Tiszteletkötet Frisnyák Sándor kilencvenedik születésnapjára című könyvet is, melyet több mint hatvan szerző jegyez, szerkesztője Kókai Sándor és Csüllög Gábor. A program zárásaként Frisnyák Sándor mondta el ünnepi gondolatait, melyet a beszámoló végén szószerint idézünk.
A születésnapi konferencián Kókai Sándor, az egyetem Turizmus és Földrajztudományi Intézetének intézetigazgatója, a program házigazdája olvasta fel a betegség miatt távollévő Dövény Zoltán professzor Frisnyák Sándor életútját és munkásságát méltató köszöntőjét. A beszédek sorában az ünnepeltet méltatta Hárskuti János, az egyetem elnöke; a professzor szülővárosának képviseletében Piskóti István adta át Szikszó városa által odaítélt Jakobus Nobilis-díjat; majd köszöntötte Lóczy Dénes a Magyar Földrajzi Társaság elnöke és Kozma Gábor az MTA X. Osztály, Társadalomföldrajzi Bizottságának elnöke is.
Plenáris előadást tartott Kocsis Károly akadémikus, a HUN-REN CSFK Földrajztudományi Intézet igazgatója A Kárpát-medence magyar népessége a tizenöt éves háború előestéjén (1590) címmel; Hajdú Zoltán professzor (HUN-REN DTI) A földrajzi területi kategóriák (táj, ország, állam, haza, régió. Kárpát-medence) történeti evolúciójának összefüggései, és Sümegi Pál, a SZTE Földtani és Őslénytani Tanszék professzora A Bodrogköz környezettörténete a honfoglalás korától kezdődően - anyagvizsgálatok nyomán címmel.
A program záróeseményeként Kókai Sándor mutatta be az ünnepelt tiszteletére megjelent tanulmánykötetet. A személyes köszöntőket követően Szabó György rektor pohárköszöntője előtt Frisnyák Sándor professzor mondta el ünnepi gondolatait a jelenlévőknek, melyet az alábbiakban olvashatnak...
Tisztelt Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim!
Az idő nagy érték. Az idő — hitem szerint — Isten ajándéka, amellyel minden életszakaszban jól kell gazdálkodnunk, és a társadalom számára is hasznossá kell tennünk. Az időfelhasználás alaprendjét elsődlegesen a szülői házban sajátítottam el, melyet a tanulóéveim helyszínei és tanáraim tovább formáltak, és hatással voltak élet-programom kialakítására. Mintakövető akartam lenni, első földrajztanárom, Marjalaki Kiss Lajos (1887-1972) földrajzi tankönyvíró, helytörténész és régész munkássága jelentette számomra a követendő példát. Szerencsés voltam, mert pályakezdő éveim alatt — Miskolc tudományos közéletében ismét közelségébe kerültem és kapcsolatunk élete végéig fennmaradt. Neki köszönhetem, hogy az érdeklődésem a magyar föld és a magyar nép megismerésére irányult és e témakör tudományos vizsgálata és tanítása képezi életművemet.
Munkásságom legfontosabb helye a Nyíregyházi Egyetem és jogelőd intézménye, ahol a földrajztanárképzéssel és kutatóként a magyar föld és a magyar nép, majd a történelmi országterület, a Kárpát-medence tájegységei és együtt élő népei tudományos kutatásával foglalkoztam. Tevékenységemhez az első, 1968/69-es tanévben elért eredményeim alapján, a hetvenedik életévemig a főiskola vezető testületétől minden támogatást megkaptam, egyéni és tanszéki törekvéseimet támogatták. Magam és kiváló felkészültségű munkatársaim hivatásunk minden területén és minden időszakában önfejlesztéssel, fogalmazhatom úgy is, hogy élethosszig tartó tanulással, tudásátadással, alkotó-értékfeltáró és tudományos közéleti tevékenységünkkel a tudományszakunk mellett a Főiskola fejlődését, tudásközponttá emelkedését is szolgáltuk. Hivatásgyakorlásunkat szolgálatnak, a geográfia és a haza szolgálatának tekintettük és tekintem ma is.
Oktatási egységünk és azzal szervesen összekapcsolódó kutatóműhelyünk részese volt annak a szakmai reformfolyamatnak, melynek eredményeként paradigmaváltás történt, és a történeti földrajz egyetemes nemzeti tudománnyá emelkedett. S elmondhatom azt is, hogy a műhelytagok munkássága itt teljesedett ki, tanszékvezetőként az együtt fejlődésben voltam érdekelt, és feladataink teljesítésének olyan időrendet és tárgyi feltételrendszert igyekeztem biztosítani, amely élet- és egészségkímélő' volt.
Saját eredményeimet értékelve elsősorban arra vagyok büszke, hogy a tanszéken folyó tanárképzést és a tudományművelést több évtizeden át élvonalbeli tudósok, egyetemi tanárok, köztük a társtudományok művelői segítették, és fejlődésünket, elismertségünket felgyorsították. A "külső tagjaink”, köztük külföldiek is a három évtizedes tudományos konferenciasorozatunk köteteiben, a tanszéki műhelyhez kötődő táj- és településmonográfiákban, évkönyvsorozatunkban, a Történeti Földrajzi Közlemények című folyóiratunkban, a Kárpát-medence táj-, természeti erőforráshasználatról írt gyűjteményes köteteiben, és hazánk első tájföldrajzi lexikonában megjelent írásaikkal, kutatási eredményeik közreadásával jelentősen gazdagították a magyar földrajztudományt, s ezáltal növelve egyetemünk kisugárzó hatását is.
Most, a 90. születésnapomon hálával tartozom a Teremtőnek, és hálás köszönettel gondolok a szüleimre, tanáraimra, tanszéki munkatársaimra és pályatársaimra, kiemelten a családtagjaimra, hogy segítségükkel, folyamatos támogatásukkal a magamra vállalt szolgálatot teljesítettem. Hála azért is, hogy az időt életpályám minden időszakában értékként kezeltem és hasznosítottam. Hála azért is, hogy sokat dolgozhattam, és egészségesen éltem.
Az intézethez és az akadémiai Történeti Földrajzi Albizottsághoz kötődően ma is folytatom hisztogeográfiai és tudománytörténeti kutatómunkámat. Az öreg kori ajándékidőben végzett munka számomra életenergiát ad, élethosszabbító hatása van és egyben boldogságforrás is.
Hálás köszönetemet fejezem ki a mai rendezvényért, a munkásságomat méltató tudományos és előadásokért, a tiszteletkötetbe írt tanulmányokért, a szerkesztők munkájáért, az egyetem vezetőinek az anyagi feltételek biztosításáért, és mindenekelőtt Kókai Sándor professzornak — hónapok óta tartó — szervező munkásságáért.
A mai napot életem legszebb napjaihoz sorolom!
Prof. dr. Frisnyák Sándor
Nyíregyháza, 2024. május 14., Nyíregyházi Egyetem
Az eseményről készült fotók megtekinthetők az egyetem honlapjának képtárában:
https://www.flickr.com/photos/nyiregyhaziegyetem/albums