Ismét az ország legjobbjai között a Nyíregyházi Egyetem mérnökhallgatói

 „Úgy tűnik, kibéreltük a dobogó második fokát” - interjú Krajnyik Károllyal az Észkombájnok sikeréről

Három egymást követő évben végzett a dobogón a Nyíregyházi Egyetem Észkombájnok csapata a CLAAS Hungária UniTech Konstruktőri Versenyén. Az idei második helyezés különösen értékes, hiszen teljesen új hallgatói csapat állt rajthoz, miközben a verseny szabályai is jelentősen változtak. Hogyan lehet megőrizni a sikereket? Miért több egy ilyen megmérettetés egy egyszerű mérnökversenynél? Erről beszélgettünk Krajnyik Károllyal, a Nyíregyházi Egyetem Műszaki és Agrártudományi Intézetének oktatójával, az Észkombájnok felkészítőjével.

 

Harmadik alkalommal indult az Észkombájnok csapata a versenyen, és ismét második helyezést ért el. Mit jelent Önnek ez az eredmény?

Nagy örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy a Nyíregyházi Egyetem csapata ismét kiemelkedő eredményt ért el egy olyan versenysorozatban, ahol neves hazai egyetemek hallgatóival mérhették össze tudásukat. A befektetett munka ismét megtérült.

 

Idén teljesen új hallgatói csapattal vágtak neki a versenynek. Kik alkották az Észkombájnok 2.0-t, és mekkora kihívást jelentett az új felállás?

Az Észkombájnok alapító tagjai, akik 2024-ben és 2025-ben is második helyezést értek el, januárban befejezték egyetemi tanulmányaikat. Így 2026-ra teljesen új felállásban kezdtük meg a munkát, ráadásul számos ponton megváltozott a versenyszabályzat is. Az Észkombájnok 2.0 tagjai Máté Zoltán, Páy Tamás, Szabó István Bence és György Sándor. A felkészülést Dr. Boros Rafael Ruben és Dr. Móré Ádám is segítette, míg Dr. Antal Tamás, Cservenák Mihály és jómagam a kezdetektől részt veszünk a kombájnépítő projektben.

 

Három év, három második hely. Ez már tudatosan felépített szakmai műhely sikerének tekinthető?

Úgy tűnik, hogy kibéreltük a dobogó második fokát. A viccet félretéve, az elmúlt három évben sok energiát fektettünk ebbe a projektbe. Szinte valamennyi műszaki szakunkhoz vagy szakirányunkhoz kapcsolódik, a hallgatók körében is népszerű, és jól tervezhető ütemezésben lehet rá készülni. Szigorú szabályok mentén kell megépíteni a szerkezetet egy adott feladatra, a meghatározott mérföldköveket pedig határidőre teljesíteni kell. Mire egy ötletből elfogadható konstrukció lesz, kompromisszumok sorát kell meghozni. Ezt követi a tervezés, a gyártás, az összeépítés és a tesztelés. Ha mindez sikerül, és a szerkezet működik, akkor van értelme rajthoz állni. Erről szól a mérnöki tevékenység. A többi már a szerencsén múlik.

 

Miben volt más az idei felkészülés?

A kombájn alapfelépítése, vagyis a mechanikus elemek megmaradtak, ami nagy könnyebbséget jelentett az új csapatnak. Nem kellett mindent a nulláról kezdeniük. El kellett viszont sajátítaniuk a gép kezelését: a betakarítási versenyszámban menet közben kézzel kell kormányozni és fékezni, miközben lábbal hajtják a kombájnt. Közben 7-8 paramétert kell folyamatosan figyelni és szükség esetén beavatkozni, miközben a legnagyobb ellenfél az idő. A legnagyobb kihívást idén egyértelműen a mechatronikai fejlesztések jelentették. Újra kellett építeni a számláló szerkezetet, emellett az automatakormányzást és a területszámlálást is meg kellett oldani.

 

A négy versenyszám közül tudatosan választották ki, mire helyezik a hangsúlyt?

Igen. Nagyon nehéz minden versenyszámban a legjobbnak lenni, és az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy nem is kell. A legnagyobb szorzójú feladatokra koncentráltunk, és erre építettük a kombájnt. Az aratás háromszoros, a mobilitás kétszeres szorzóval szerepelt, így egy harmadik és egy első hely elegendőnek bizonyult az összetett második helyhez. A fárasztóvizsgálatot ebből a szempontból elengedtük, annak ellenére, hogy a fárasztópálya súlyozását idén egyszeresről kétszeresre emelték. A stratégia ismét kifizetődött.

 

Mit ad egy ilyen verseny a hallgatóknak a tantermi oktatáson túl?

A hallgatóknak nincs könnyű dolguk. Az órarend mellett főként délután és este kell jelentős többletmunkát vállalniuk, miközben a saját és az egyetemi projektjüket is menedzselniük kell. A műszaki dokumentációkat több lépcsőben, határidőre kell leadni, a kizárás kockázata mellett. A váratlan műszaki hibák és a szoros határidők fejlesztik a nyomás alatti döntéshozatalt, az alkalmazkodóképességet és a problémamegoldást. Közben rendszerszintű mérnöki gondolkodásra van szükség: nem különálló alkatrészeket terveznek, hanem egy összetett gépet, amelyben a mechanikai és elektromos részegységeknek együtt kell működniük. Ráadásul gépész-, közlekedés- és járműmérnök hallgatók dolgoznak együtt, ezért meg kell tanulniuk összehangolni a különböző szakterületek munkáját is.

 

Reális cél lehet az első hely?

Mindenki győzni szeretne, és egy kis szerencsével tavaly és idén is meg lehetett volna az első hely. Egyértelműen látszik, hogy a második helytől hátrafelé nagyon szorosak az eredmények, ezért egyre nehezebb lesz megtartani ezt a pozíciót. Pontosan tudom már, mire lenne szükség az első helyhez, de ehhez fel kellene adnunk az egyediséget. Az alapoktól kellene újraépíteni a gépet, és olyan megoldást alkalmazni, amit mások is. Ez kevésbé jelentene kihívást, de könnyebb utat biztosítana a győzelemhez. Idén ráadásul a szállítás során megsérült a kormányzásunk. Úgy tűnt, a gépátvétel előtt sikerült kijavítani, később azonban két versenyszámban is problémát okozott. Nem ezen múlt, hogy nem lettünk elsők, de egy hajszálon múlt, hogy nem történt baleset. Az előzetes információk szerint 2028-ban folytatódhat a verseny. Addig új hallgatókat kell bevonnunk a projektbe, hiszen a jelenlegi csapattagok januárban záróvizsgáznak. A lecke ismét fel van adva: az első hely reális cél, nem elégszünk meg azzal, hogy a részvétel a fontos.

 

Három év után mire a legbüszkébb?

A konstans eredményre, különösen annak fényében, hogy menet közben a csapattagok teljesen lecserélődtek. Össze kellett szoknunk nekünk is, a „félszavakból is értjük egymást” állapothoz idő kell. Sajnos a közös munka ezzel a csapattal véget ér, de remélhetőleg más személyi összetételben folytatni tudjuk a projektet. 2028-ra legalább ilyen elhivatottságú és szorgalmú hallgatókat kívánok magunknak.

 

Döntőben készült fotók: UniTech 

Krajnyik Károlyról készült fotók: Váczy Norbert