Ahogy a természet tavasszal új életre kel, a keresztény világ is a feltámadás ünnepére, húsvétra készül. Ez az egyik legjelentősebb egyházi ünnepünk, amely mély vallási tartalommal és a kereszténységet megelőző, rituális hagyományokkal is rendelkezik – a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének mesteroktatójával, Juhász Erikával beszélgettünk.
Húsvét – a tavasz ünnepe a hit és a hagyomány tükrében
„A három nagy keresztény ünnep közül a húsvét a középső. A téli ünnepkör középpontjában Jézus születésének öröme áll, míg a húsvét Jézus keresztáldozatát és feltámadását ünnepli, harmadik nagy egyházi ünnepünk pedig a tavasz és a nyár találkozási pontjánál, a pünkösd. Ilyenkor, húsvét idején a természet tavaszi újjászületése gyönyörű párhuzamot von a hitbéli megújulással, hiszen Jézus feltámadása a hívők számára is a reményt, az új kezdetet jelenti. A húsvéti ünnepkört megelőző negyvennapos nagyböjt időszaka különösen fontos volt a hagyományos falusi közösségekben. Nem csupán az étkezési szokásokat szabályozta, hanem a közösségi életet is: nem tartottak mulatságokat, táncokat, a testi - - lelki megtisztulást egyaránt szolgálva”- mondta Juhász Erika, mesteroktató.
Virágvasárnap és a kiszézés
A húsvétot megelőző vasárnap, virágvasárnap különleges kettősséget hordoz. Egyrészt Jézus jeruzsálemi bevonulását ünneplik a keresztények – amikor a nép királyként fogadta őt –, másrészt a néphagyományban megjelenik a télűző, tavaszköszöntő kiszézés és villőzés szokása is. „Főként a Felvidéken maradtak fenn a kiszehajtás szokásai – mesélte az oktató. – Fiatal lányok szalmabábut készítettek, amit szépen felöltöztettek és a falu határán túlra énekszóval vittek. Itt a bábut vagy elégették, vagy vízbe dobták. A kiszebaba a betegségeket, bajokat jelképezte, a tavasz eljövetelével pedig ezektől szerettek volna megszabadulni. Érdekesség, hogyha vízbe dobták a bábut, akkor a lányok azt is figyelték merre viszi a víz, abból próbálták megjósolni, hogy merről érkezik majd a jövendőbelijük. A kiszeégetést követte a „villőzés”: miután elégették a rosszat, zöld fűzfaágakkal tértek vissza a faluba, a házak falát megérintve jó egészséget és termékenységet kívántak a lakóknak természetesen énekszóval kísérve. A tavasz és az élet újrakezdésének gyönyörű szimbolikus szertartása volt ez.”
A nagyhét és a húsvét mélysége
A virágvasárnap utáni hét – a nagyhét – már a legmélyebb lelki készület ideje. „Nagycsütörtöktől kezdve a gyász uralja az egyházi szertartásokat, a templomok harangjai elhallgatnak, azt mondjuk: 'a harangok Rómába mennek'. Ha figyeljük a rádiót, akkor a déli harangszó helyett kereplő hangját hallani” – magyarázta Juhász Erika. „Nagycsütörtökön Jézust elárulják, elfogják, és nagypénteken keresztre feszítik. Nagyon sok szép énekünk kifejezetten a nagypénteki eseményekről szól. Nagyszombaton, amikor már kezd besötétedni, a templomokban beköszönt a fény. A szertartások tűzszenteléssel kezdődnek, a hívők sötétben állnak, majd a sötétségből fény támad: a hívek gyertyáról gyertyára adják tovább a lángot, a liturgia is a gyertyák meghittségénél zajlik, a mise egy pontján aztán újra megszólal az orgona, kigyúlnak a fények, és ez egy katartikus élmény.”
A feltámadás öröme: vízbevető hétfő
„A húsvét vasárnapja már a feltámadás örömében telik: ekkor történik az ételek megszentelése is. A kosárban sonka, tojás, kalács, torma és más finomságok sorakoznak, ezekből otthon is fogyasztanak a családok. Itt megemlíteném a sárgatúrót, ami egy jellegzetes húsvéti étel, édes és sós változat is ismert, főként itt a szatmári-nyírségi régióban népszerű.
Húsvét hétfőjét vízbevető hétfőnek is hívjuk, ez már a felszabadult ünneplés ideje, amikor a legények mennek megöntözni a lányokat. Ez eredetileg hideg vízzel történt – néprajzi filmekben látni, hogy akár patakba is dobták őket, mindegy, hogy milyen idő volt éppen! Később ez finomodott, aztán már inkább kölnivel történt a locsolkodás, de a lényeg ugyanaz: a víz, mint a termékenység, a megújulás szimbóluma kerül előtérbe. A lányok díszes tojással köszönik meg a locsolást, ami szintén az élet, a termékenység jelképe. Ha valamely legény kedvesebb volt számukra, akkor még egy szál virágot is kaphatott az inglyukába, vagy a kalapja mellé. A locsolkodás után este a fiatalok húsvéti bálban mulatoztak.”
Néprajzi értékmentés – táncházak és élő hagyomány a Nyíregyházi Egyetemen
„A Nyíregyházi Egyetem tanszéke különösen fontosnak tartja, hogy a hallgatók – nemcsak a népi kultúra szakosok – megismerjék ezeket az élő hagyományokat. A néprajzi ismeretek mellett a zenei örökség ápolásával is foglalkozunk a Zenei Intézetben. Húsvét idején például a dunántúli falukerülő játékoktól a felső-tiszai húsvéti köszöntőkig sokféle dallamot ismerhetnek meg a hallgatók. Ezek mind olyan kincsek, amiket szeretnénk közösségbe vinni, élményszerűen továbbadni. Havonta szervezünk táncházat, ahol nemcsak éneket, táncot, hanem népszokásokat is bemutatnak az érdeklődőknek. A szokások mindig változnak, de célunk, hogy olyan módon adjuk tovább, hogy mindenki magáénak érezhesse őket” - zárta gondolatait Juhász Erika, a Nyíregyházi Egyetem mesteroktatója.